A National Geographic leleplezi Vilmát, a Neandervölgyi nőt
Megjelent: 2008. október 7-én
A Flintstone család című rajzfilmsorozatra való egyértelmű utalással a National Geographic történetet futtat egy Neandervölgyi nő rekonstruálásáról, amelyet ők Vilmának neveztek el. Arcának egy része megjelenik a borítón, amely itt látható; a teljes arcos nézet a NG oldalán érhető el.
Habár koszos és rendezetlen megjelenése, valamint nyers, durva bőre előhív egyfajta előfeltételezést, hogy milyen lehetett a primitív előember, Vilma arca félreismerhetetlenül emberi. Figyelembe véve a mosást és a tisztítást (amelyekről mindannyian tudjuk, hogy a Neandervölgyi élet mindennapos kellékei lehettek), valamint a megfelelő ruházatot, meg nem mondanád, hogy ő ül a te asztalod mellett az étteremben.
A Neander-völgyi leleteket a modern világ 1856 óta ismeri, amikor felfedeztek egy mintát Németország Neander nevű völgyének egy barlangjában (völgy=Tal az újnémet nyelvben.1)
Ennek az embercsoportnak a szálkás csontváza olyan jellegzetes ismertetőjegyekkel rendelkezik, amely segít megkülönböztetni őket saját csoportunktól. Így tehát nem meglepő módon, amikor Darwin ‘A fajok eredete’ című műve mindössze három évvel később napvilágra került, a „Neander-völgyi előember” kitüntetett szerepet kapott az evolúciós elmélet alátámasztásában.
Habár a Neandervölgyi koponyájának térfogata átlagban nagyobb, mint a ma élő embereké, erős testalkata és az a tény, hogy gyakran barlangokban találták eltemetve, a „tudatlan, dörmögő barlanglakó” koncepciójának őstípusává tette őt. A Darwinizmushoz hűen alkalmazkodva a Neandervölgyi korai rekonstrukciói egy rendkívül civilizálatlan, barbár lényt mutattak, amely sokkal inkább volt állati, mint emberi.
Általában ez a helyzet az állítólagos majomemberrel, akit összekötő kapocsként tartanak számon az emberi evolúcióban, de amint egy másik lehetséges jelölt felbukkan, az emberek hajlamosak kritikusan vizsgálni az előzőt. Tehát amint a Jáva ember, a Pekingi ember és hasonlók merülnek fel, követve Lucyt és a többieket, a bizonyítékra minden esetben tárgyilagosabban tekintenek beleértve azokat, akiket leszorítottak a dobogóról. Ez azt jelenti, hogy a Neandervölgyi rekonstrukciók alapjába véve fokozatosan váltak emberszerűvé. Ez a folyamat a felfedezésekkel karöltve segített kapcsolatot teremteni a Neandervölgyi kultúrával, amely igazolja az ő emberi mivoltukat. A felsorolás tartalmazza:
- Bizonyítékot, hogy állatbőrrel bevont favázas építményekben laktak, akárcsak az újkori nomád emberek. Ez nemcsak a technológiai készségek emberi színvonalát feltételezte, hanem a társas szervezettség magas szintjét is.
- Jól kidolgozott, vadászatra alkalmas lándzsa, amely tökéletesen vagy kiegyensúlyozva és megtervezve.
- Bizonyíték a személyes dísztárgyak kereskedelmére.
- Bizonyíték a tűz használatára, beleértve a főzéshez szükséges eszközöket és a fűszerek alkalmazását.
- Egy üreges csontszerkezet hangközönként elhelyezett lyukakkal, amely egy fuvola-maradványra utal.2
- A Neandervölgyi által épített komplex szerkezet a föld alatt 1,5 km-rel, természetes fény nélkül.
Kik voltak ők?
Bibliai perspektívából nézve a Neandervölgyiek Ádám és Éva leszármazottai voltak. Maradványaikra gyakran barlangokban találnak rá, amely a nomád vadászok halottainak eltemetésére egy megfelelő hely. (Sátraikkal ellentétben a barlang állandóságot fejez ki; egy olyan hely, amely természetileg kötött, ahova időről időre bárki visszatérhet meglátogatni barátai és rokonai maradványait, valamint lehetőséget adhat vallási rituálék folytatására is. A Teremtés könyve a barlangokat temetkezési helyként írja le.)
Településeik feltűnőek voltak a jégtakaró fölött a nagy bibliai Jégkorszak ideje alatt, amely az Özönvíz természetes következményeként jött létre (melegebb víz, nagyobb része a felszín alattról, amely biztosította az energiát az extra lecsapódáshoz annak érdekében, hogy nagy vízmennyiség legyen kinyerhető az óceánokból a kontinensekre hatalmas jégtakaró formájában.) Tehát a barlangok kitűnő menedékként is funkcionáltak a fagyos időjárás elől.
A barlangok falai az Özönvíz hatására lerakódott, többnyire tengeri eredetű fosszíliákat tartalmazó sziklákból állnak, tehát ők tisztán Özönvíz utáni emberek, hozzátéve, hogy legtöbbjüket a Közel-Keleten kívül találták meg, nyilvánvalóan a Bábeli történések utánról.
Ennek az Isten természetfeletti módon történő nyelv-összekeverésének a nyomán létrejövő szétszóródásnak a következménye, hogy az emberek felhagytak a korábbi civilizációjukkal való elkülönüléssel, azáltal, hogy minden csoport kora technológiájának és ‘know-how’-jának csak egy részét vitte magával, és a variáció teljes génkészletének is csak egy bizonyos hányadát.
Ez ideális körülményeket biztosított az embercsoportok közötti különbségek kialakulásához, amelyet egy generáción belül „faji”-nak neveztek. Ezeknek a különbségeknek a finomhangolása természetes szelekcióval is történhetett. Ennek értelmében azok, akik zömökebb testfelépítésért felelős génekkel és viszonylag rövidebb végtagokkal rendelkeztek, hidegebb időben kevesebb hőt veszíthettek. Így nagyobb eséllyel élhettek túl és adhatták tovább génjeiket egy ilyen Jégkorszak-csoporton belül, amíg a teljes csoport rövid időn belül nem rendelkezett efféle jellegzetességekkel. De az emberi faj teljes genetikai változatossága (eltekintve a mutációnak nevezett utólagos másolási hibáktól, amelyek általánosságban véve inkább információt veszítenek, nem nyernek) eredetileg az Ádámban és Évában potenciálisan meglévő változatosság hatalmas készletéből öröklődhetett át. Amikor egy nagy kereszteződő populáció beleolvad egy kisebbe, az eredeti populációban meglévő információ egy része elkülönülhet egy vagy néhány alcsoporton belül. Ha ezek közül a csoportok közül egy kihal, amely úgy tűnik a Neandervölgyiekkel megtörtént, akkor a gének egy része az eredeti populációban örökre elveszhet.3
Mi a helyzet az időmeghatározással?
Csaknem minden, amit tudunk a Neandervölgyiekről, jól illeszkedik ebbe a keretrendszerbe, kivéve a hozzájuk rendelt „dátumokat”, amelyek sokkal régebbiek, mint amelyet bármilyen Ádámmal kapcsolatos bibliai időmeghatározás lehetővé tenne. Azonban ezeket a dátumokat tekinthetjük úgy, mint sok más evolúciós spekulációt, az összes előfeltevést, amelyet az időmeghatározási módszereknél alkalmaznak.
Valójában, ha egy időpont nem illik a paradigmába, maguk az evolucionisták azok, akik nem fogadják el. Egy labor, amely mondjuk egy dinoszaurusz fosszíliát tartalmazó vulkanikus réteggel kapcsolatban 20 millió évet kapott eredményül, azonnal hibát vagy szennyeződést feltételez. „Mindenki tudja”, hogy ez egy rossz időmeghatározás a dinoszauruszokra vonatkoztatva.
A Rossist dilemma
Ennek a változékonyságnak ellenére a mozgalom „progresszív kreacionizmusként” vagy „hosszú időtávú teremtésként” is ismert, (amely leginkább Hugh Ross-hoz, a Reasons to Believe szerzőjéhez köthető) megpróbálja összhangba hozni az összes általánosan elterjedt időmeghatározást a Teremtés könyvéhez, amely annak ellenére, hogy „betű szerintinek” van kikiáltva, rendkívül erőltetett.
Összefoglalva, ez a fajta gondolkodás (sajnos nagyon elterjedt a jószándékú evangélikusok között) elutasítja Darwin elképzelését a biológiai evolúcióról, de nagyvonalakban elfogadja a naturalizmus látásmódját a Föld és a kozmosz milliárd évek alatt végbemenő evolúciójáról.
Mivel egyszerre próbálják meg elfogadni a szó szerint vett Ádám-Évát és az általános időmeghatározási módszereket, a progresszív kreacionisták (PCs) dilemmában vannak minden emberi lelettel kapcsolatban, amelyet nagyon öregnek állapítanak meg. Arra törekszenek, hogy kiterjesszék (az egyébként helytálló) származástant több tízezer évre, bőven túl mindenféle fordulóponton. De ami nem működik a Neandervölgyiek esetében, az az idő, amely elméletben a jelenből a múlt felé százezer évekre is nyújtható. Az egyetlen megoldás, az álláspontjuk feladásán kívül mindössze az, hogy a Neandervölgyit áthelyezik egy „nem-ember” kategóriába. Lélektelen nem-ember (de emberszerű) állatként lesznek bélyegezve, amit Isten teremtett (és aztán hagyta őket kihalni százezer évnyi értelmetlen fájdalomban és szenvedésben a bűnbeesés előtt), mielőtt megalkotta volna az első emberpárt.
Az evolucionisták, bár nincsenek megkötve a fent vázolt koncepció által, megosztottak a Neandervölgyi besorolásának kérdésében. Sokan ma is azt állítják, hogy különálló faj voltak, a Homo neanderthalensis, amely támogatja a progresszív kreacionista tábort. A modern embertípusokkal való keresztezés fosszilis bizonyítékát más evolucionisták is felhasználják (ahogy kreacionisták is), hogy bemutassák, definíció szerint ők egy faj voltak (a Homo sapiens, amely talán kiérdemelné az „alfaj” címkét, hogy ezenfelül H. sapiens neanderthalensis legyen).4,5
A progresszív kreacionisták azonban felbátorodtak egy Neandervölgyiből származó mitokondriális6 DNS-adat friss nyilvánosságra hozatalától, amely a modern ember átlagához képest jónéhány különbséget mutatott ki. De ahogy Dr. Robert Carter, a CMI-USA humángenetikai kutatója egy nemrégiben megjelent, mitokondriális DNS-bejelentő cikkben rámutatott, a következtetés messze van attól, mint amit híreszteltek róla. Először is az azonos fajhoz tartozó élő csimpánzok nagyobb mértékben különböznek egymástól, mint a Neandervölgyiek a modern átlagtól, ha a mitokondriális DNS-t vizsgáljuk.
Különösen érdekes, hogy az egyébként kifejezetten evolúciópárti National Geographic (akinek a főszerkesztője Jamie Shreeve még mindig úgy hiszi, hogy a Neandervölgyiek elkülönült faj voltak) nemcsak Vilmának ad egy meglehetősen emberi kinézetet a rekonstruált szemei révén, de azt is mondja, hogy az átalakítás nemcsak a leletekre épült, hanem a DNS bizonyítékára is, beleértve a nukleáris DNS-t.
Shreeve megerősítette a NatGeo weboldalán, hogy a DNS része volt a rekonstrukcióhoz felhasznált információnak. Azt mondta: „Az antropológusok most először nézhetnek túl a fosszíliákon, és pillanthatnak bele egy kihalt emberi faj tényleges génállományába.”7
Mivel egyszerre próbálják meg elfogadni a szó szerint vett Ádám-Évát és az általános időmeghatározási módszereket, a progresszív kreacionisták (PCs) dilemmában vannak minden emberi lelettel kapcsolatban, amelyet nagyon öregnek állapítanak meg. A sejtmagban lévő DNS a sejt központja, amely az elsődleges „információs bank”egy organizmus felépítése számára, ellentétben a mitokondriumon belüli picinyke DNS-sel. A sejtmag DNS-e jelzi például, hogy a Neandervölgyiek legalább egy részének vörös haja lehetett, fakó bőre és szeplői. Ennek az a magyarázata, hogy ugyanazt a mutációt, amely ezt okozza az emberekben, felfedezték egy Neandervölgyi DNS-mintájában.
Shreeve így folytatta: „Láttuk annak a lehetőségét, hogy ez az új tudomány szó szerint egy teljes méretű Neandervölgyi nőben testesüljön meg, felhasználva a legfrissebb információkat a genetikából, a fosszilis bizonyítékokból, és az archaeológiából.” Miközben tudomásul vesszük a rekonstrukciók korlátait és az időnként a National Geographic bejelentései körüli felhajtást, nem meglepő, hogy Vilma kinézetét - habár ápolatlan - teljes mértékben emberinek találják, minthogy valójában az is. A további Neandervölgyi rekonstrukciók száma napjainkban még nehezebbé teszi annak az álláspontnak a tartását, mely szerint ezek az emberek, akik közösségekben élnek, zenével, technológiával, vadászattal és minden egyébbel, pusztán egyfajta „kísérlet” lett volna Istennek a „valódi ember” megteremtése felé vezető útján.
Összefoglalás
A Neandervölgyiek nemcsak annyira voltak valóságosak, mint te meg én; emberek voltak, tisztán és egyszerűen. Nem emberszerű lények. A Biblia elbeszélése világossá teszi, hogy az ember mindig ember volt, és nem tesz említést semmilyen kvázi emberi előfutárról. Ugyanúgy, ahogy sok „Kőkorszaki” törzs él ma, megadva a modern technológia és oktatás előnyeit, nincs okunk azt feltételezni, hogy egy Neandervölgyi csecsemő felnőve a mi kultúránkban ne tudna vezetni egy utasszállító repülőgépet vagy kezelni egy laptopot.
Referenciák
- A felfedezés idején a német betűzés szerint Thal volt, a h később kiesett a szóból a valley (völgy) szó miatt. Habár a legtöbb szakirodalom ma már ebben a modern formában hivatkozik a Neandervölgyire, az első példány elnevezése, a Homo neanderthalensis tudományos megegyezés alapján ugyanazt a betűzést tartja meg, mint amikor először megjelent. Vissza a szöveghez.
- See http://www.greenwych.ca/fl-compl.htm and Wieland, C., Speech, music and Neandertals, 27 February 2008. Vissza a szöveghez.
- A vita azon pattant ki, hogy a modern európai ember egyes jellemzői vajon az egyébként egyedülálló Neandervölgyi gének átörökléséből származnak-e. Egyes prominens evolucionista paleo-antropológusok meg vannak győződve erről, legalábbis az anatómiai bizonyítékok alapján. A végső döntésre várni kell, míg nem készülnek komplett és széles körben elfogadott tanulmányok a Neandervölgyi nukleáris DNS-éről. Vissza a szöveghez.
- Line, P., Inconvenient Neandertaloids, Journal of Creation 21(1):15–19, 2007. Vissza a szöveghez.
- Janroncyk, R., A new Neandertal/modern human fossil hybrid? Journal of Creation 21(1):7–8, 2007. Vissza a szöveghez.
- A mitokondrium egy pici sejtszervecske a sejten belül, amely energia-gyárként funkcionál. A sejten belüli teljes DNS-nek ez csak egy kis hányadát fedi le. A mitokondriális DNS nem a megszokott módon öröklődik tovább, mindkét szülőtől, bár többnyire (de nem kizárólagosan) az anyán keresztül (a megtermékenyített tojás már tartalmaz mitokondriumot). Vissza a szöveghez.
- A Neandervölgyi arca leleplezve, nationalgeographic.com, September 17, 2008, Vissza a szöveghez.
Readers’ comments
Comments are automatically closed 14 days after publication.